Beugrás- Magyarország hadba lépése a Szovjetúnió ellen

1941. június 26-án három, be nem azonosítható felségjelzésű repülőgép bombázta Kassát. A 32 halálos áldozattal járó támadás másnapján az alig pár hónapja kinevezett miniszterelnök, Bárdossy László bejelentette a hadiállapotot Magyarország és a Szovjetunió között. Történhetett volna-e mindez másként?

A történészek abban egyetértenek, hogy Magyarország számára a második világháborúból való teljes kimaradás az ország geopolitikai helyzete és a konfliktus mértéke miatt nem volt reális lehetőség. Azonban a Szovjetunió elleni hadba lépés szükségszerűségéről és elkerülhetetlenségéről már nincs konszenzus. Kényszerpálya vagy a döntéshozók által kijelölt ösvény? És ha utóbbi, akkor ki, miért és mennyiben és milyen mértékben felelős ezért a később oly sok szörnyű következménnyel járó döntésért?
Ungváry Krisztián új könyvében részletesen bemutatja a hadba lépés történeti kontextusát és az azt befolyásoló emberi és politikai tényezőket, emellett meggyőző forráskutatással támasztja alá, hogy a német diplomácia nemhogy akarta, de kifejezetten ellenezte 1941 első felében, hogy Magyarország részt vegyen a háborúban. Arra is rávilágít, hogy a német nyomásgyakorlás ezt követően sem volt annyira egyértelmű, mint ahogy eddig feltételezték, valamint kísérletet tesz számos, a témát övező tévhit és torzítás tisztázására is, amelyek a pártállami időkben és azóta keletkeztek.