Fejedelmi prefektusok Erdélyben- Források a kora újkori Erdély igazgatástörténetéhez

"...kéntses Tárház nélkül a fejedelem tsak könyörületességből él, sőt minden szomszédinak laptája". Ismeretes, hogy Erdély fejedelmei, különösen Bethlen Gábor és utódai, mindent megtettek azért, hogy lehetőségeikhez mérten gyarapítsák a kincstár bevételeit. A kötetben közreadott források és a bevezető tanulmányok révén egy magyarországi minta alapján Erdélyben is meghonosított kormányzati tisztség, a fejedelmi prefektusi hivatal genezisét, fejlődéstörténetét, sajátosságait ismerhetik meg az olvasók. A kormányzati átalakítások terén is koncepciózus Bethlen nevéhez köthető a tisztség kialakítása, amelynek viselői a 17. század második felében már számottevő befolyást gyakoroltak a fejedelemség birtok-, illetve pénzügyigazgatására, és mivel annak élén álltak, rendszerint közvetlen kapcsolatot tartottak fenn a fejedelmekkel, szinte azok "munkatársaivá" váltak. A prefektusi kinevezés magas rangot és komoly befolyást, de igen nagy terhet is jelentett a kiszemelt személyek számára, hiszen olyan óriási munkával járt, amelyet nem mindig vállaltak szívesen. A kötetben közölt források ízelítőt adnak a prefektusok munkásságának fénykorából, de rávilágítanak arra is, hogy honnan származtak azok a kincstári bevételek, amelyek segítségével Bethlen Gábor és I. Rákóczi György előteremtette a szükséges állami költségeket, majd Apafi Mihály a történelmi csapások sorozata után lábra tudta állítani Erdélyt. Megelevenednek a korabeli erdélyi kincstári igazgatás mindennapjai, a prefektusok és az alsóbb rangú tisztviselők napi feladatai, valamint az őket irányító fejedelmek hatalomtechnikai megoldásai, gazdasági intézkedései, amelyek révén több-kevesebb sikerrel próbálták elérni, hogy országuk ne legyen "minden szomszédinak laptája".