KÖNYVÉRTÉKELÉS: RICHARD OSMAN - A CSÜTÖRTÖKI NYOMOZÓKLUB

A csütörtöki nyomozóklub Richard Osman brit producer és műsorvezető első regénye, amely remekül sikerült.

Sokan Agatha Christie-hez hasonlítják a könyvet, ami lehet azért van, mert krimi, angol, és Ms. Marple-hez hasonlóan nyugdíjasok nyomoznak a regényben. De a legfontosabb, hogy a skandináv krimiktől elérően cseppet sem véres és brutális, inkább a meghitt környezet, és a harmonikus, idilli közösség jellemző rá.

Zsenialitása méghozzá a humorában található, hiszen azonkívül, hogy egy gyilkost üldözünk, szinte minden egyes oldalán megmosolyogtatnak bennünket a szereplők. Nyugdíjasokról van szó, akik egy csodálatosan szép helyen élnek, Cooper Chase-ben. Cooper Chase egyfajta nyugdíjas otthon, azzal a különbséggel, hogy ez egy egész falu. Az idősek nem külön szobákban élnek, hanem külön házakban. A falu az egykori kolostor helyén épült valóban mesebeli hely, ahol luxuskörülmények között élhetnek a lakóik. A táj gondosan ápolt és gyönyörű, terápiás gyógymedencéktől a jakuzziig, edzőteremtől a könyvtárig és éttermekig minden megtalálható benne. Mindenki válaszhat magának hobbit, és szinte bármit csinálhat, amihez csak kedve telik.

Gyűléseket lehet tartani, és klubokba járni a kirakósoktól a kártyáig. Így történhetett, hogy négy nyugdíjas ( Elizabeth, Penny, Ron és Ibrahim), akik imádták az izgalmas krimiket, megalapították a zártkörű és titkos Csütörtöki-nyomozóklubot. A hét eme napján rendszeresen összegyűltek, és valós megoldatlan rejtélyeknek próbáltak a végére járni. A táraság egyik tagja, Penny sajnálatos módon már ápolásra szorult, ezért a klub új tagot hívott be maguk közé, méghozzá egyik narrátorunkat Joyce-t, akinek naplóbejegyzéseit követhetjük nyomon a könyvben. Gondolhatjátok, hogy micsoda izgalmak közepén találják magukat szereplőink, amikor megtudják, hogy az egyik helybéli vállalkozót meggyilkolták otthonában. A holttestek ezután csak sokasodnak, négy szereplőnk pedig úgy véli, hogy tökéletes segítséget nyújthatnak a rendősrégnek a nyomozásban, akár akarják azok, akár nem.

A regény a nyomozáson kívül más fontos dolgokról szól. Ilyen az öregedés és az elmúlás témája, melyet a szereplők nosztalgiája ölel körbe. Kicsit beleláthatunk és elmélázhatunk azon, hogy milyen lehet ennyi idősnek lenni, ilyen sok dolgot megélni, és mégis néha úgy érezni, hogy senki sem figyel ránk igazán - közben folyamatosan arra várni, hogy a gyerekek és az unokák meglátogassanak a rohanó életmódjukban. Ám félreértés ne essék, a könyvben egyáltalán nem sopánkodásokat olvasunk, csupán beleláthatunk egy-egy idős ember gondolatai közé. A négy nyugdíjast lehetetlen nem szeretni, folyamatosan sziporkáznak páratlan humorukkal. Ilyen például az alábbi mondat: „Én örülnék egy betörőnek. Soha senki nem jön hozzám látogatóba.” Vagy: „Hályogom van. Akkor is beengedném magát, ha a könyvtári kölcsönzőjegyét mutatná fel.” Az egész könyv kedves és vicces, ugyanakkor van min izgulni, találgatni, és elgondolkodtató témákat feszeget. Nem csoda, hogy Spielberg megfilmesíti.

(Forrás: diakonyvklubja az Instagramon)

Fölkeltettük az érdeklődésed? Esetleg mást is olvasnál?