Kötelezők röviden, 5 percben- Légy jó mindhalálig

Móricz Zsigmond az I. világháború után, 1920-ban írta regényét, amely egy lírai önvallomás is egyben. Nyilas Misi karakterét valójában saját magáról mintázta, több ponton is merít gyerekkorából. Példát állít a kor emberének Nyilas Misi karakterén keresztül, hogy a tisztább, becsületesebb értékeket válassza a pénz hajhászásával szemben. A mű szembeállítja a naiv gyermeki lelket a felnőttek világával.

A regény mondanivalóját a címe is összefoglalja: Légy jó mindhalálig! – amely többször is elhangzik a könyvben.

 

Ezzel a rövid összefoglalóval szeretnénk segítséget nyújtani a diákoknak a regény értelmezésében. Ez az elemzés nem helyettesíti a könyv elolvasását, amelyet ITT tudsz megvásárolni.

Ajánljuk újraolvasásra felnőtteknek is.

 

Rövid történet:

I. fejezet

A történet 1982 őszén kezdődik a Debreceni Református Kollégiumban.  Ide jár a 2.B-be Nyilas Misi, a visszahúzódó, szegény sorsú fiú, aki a tanároktól és a diáktársaitól egyaránt fél, a szobában is a legrosszabb ágyat kapta. Első évét kitűnően végezte, így tandíjmentességet kapott. Ebben a fejezetben megismerhetjük a korabeli viszonyokat, és az iskola hétköznapjait és Misi szeretett tárgyait.

 

II. fejezet

A történet októberben folytatódik, amikor Nyilas Misi pakkot kapott otthonról, ami nagy esemény számára, mert a szülei ritkán engedhetek meg ilyesmit. A csomagot a társai elveszik, megdézsmálják még a cipőkrémét is, amin jót nevetnek – de Misit csak az anyukájától kapott levél érdekli. Kimegy a kollégiumi füvészkertbe, hogy nyugodtan elolvashassa a levelet, amikor meglátja, a kertészlegényen az elhagyott kalapját, de nem mer szólni érte, hanem azt mondja, hogy ellopták. Közben Böszörményi bicskája eltűnik, amit a saját fiókjában talál meg, de úgy dönt, hogy inkább elrejti, nehogy nála találják meg.
A fordulópontot az hozza, hogy egy idősebb szobatársa munkát ajánlj neki. Pósalakynál, a korábbi vak tanácsosnál kell felolvasnia.

 

III. fejezet

Pósalakynál pontosan 5-től 6-ig kell majd minden nap felolvasnia. Ezért 3 forintot fizet havonta. Osztálytársához, Orczyhoz megy vendégségbe, ahol szokatlan neki ez a nagy gazdagság, szorong, és kényelmetlenül érzi magát előkelő környezetben előkelő emberek között.

 

IV. fejezet

Az öreg Pósalaky elmeséli neki az előző éjjel látott álmát és a takarítónővel dekódolják számokká, amelyek szerencsét hozhatnak a lottón. Misi feladata volt, hogy a számokat megjátssza, és vigyázzon a reskontóra (a fogadási szelvényre). Eközben Gyéres tanár úrtól egy új megbízást kapott, hogy tanítsa Doroghyt, egy gyengébb képességű osztálytársát latinra és számtanra.

 

V. fejezet

Misi megkezdte Doroghy Sanyika tanítását. Egyik tanítási alkalommal Sanyika nővére is csatlakozott hozzájuk, aki különösen szép lány volt. A két testvér veszekszik és élcelődik egymással, amikor megérkezik legidősebb nővérük Viola, aki leszidja Bellát, amiért nem hagyja tanulni a fiúkat. Később az édesapjuk is hazatér, aki a bortól bűzlik.
Később ellátogat a Török családhoz, ahol előző tanévben lakott, ahol mindig szívesen látják. Fiuk, Török János megtudta, hogy megtették a lutrin a számokat Pósalakyval és arra kéri, hogy mutassa meg a reskontót. A beszélgetés közben szóba került, hogy Doroghyéknál tanít, ezért átnyújtott egy levelet Misinek, hogy adja át Bellának. A kisfiú vonakodva ugyan, de eltette. Eközben elterelődött a figyelme a szelvényről, ami így Jánosnál maradt.

 

VI. fejezet

A latin tanár késik. Orczy kíváncsi, hogy mi lehet az oka, és magával viszi Misit is, hogy megnézzék, hiszen a közelben lakik. Eközben összefut Török Jánossal, aki még azt is hozzáteszi, hogy üzenje meg Bella a válaszát: „szívesen” vagy „sehogyse”. Közben elbámészkodtak a gyűjtő diákokon és a Rákóczi Ferenc által ültetett Lyciumbokron és lebuktak. Büntetésből le kellett fordítaniuk latinra a következőket: Nyilas Misinek azt, hogy: „Az is tolvaj, aki az emberek bizalmát meglopja.”  és Orczynak pedig azt, hogy: „A törvény határait áthágni senkinek sem szabad”.

Szerdán átadta a levelet Bellának, aki a következőt üzente: „sehogyse szívesen” vagy „szívesen sehogyse”.

A számokat kihúzták, Misi aggodalma pedig fokozódott, amikor rájött, hogy nem találja a reskontót.

 

VII. fejezet

Egy átlagos, diákcsínyekkel fűszerezett iskolai nap volt. A földrajztanár Misit hívta ki felelni, azonban a tanár annyira elkalandozott saját történeteiben, és Misi a felelés helyett csak érdeklődve hallgatott és mégis megkapta a legjobb jegyet. Tornaóra következett, ahol nem ment neki a bakugrás, de Orczy megvédte, hogy csak azért mert beteg, azonban a fiú valóban rosszul lett, elszédült és elájult. Gimesi Orczynak említette, hogy szerinte Misi aggodalmának az oka, az, hogy elvesztette a reskontót, miközben kiderült, hogy a számokat kihúzták a lottón.

 

VIII. fejezet

Misi levelet ír a szüleinek, de lassan halad vele. Levélírás közben elalszik, és még álmában is a reskontó ügye foglalkoztatja. Amikor magához tér, csak Nagy Úr van a szobában (a szobafőnök), és elkezdi mesélni neki a magyarok őstörténetét, amit Misi nagy érdeklődéssel hallgat. Nagy Úr által kifejtett vélemény tükrözi Móricz akkori politikai nézeteit.

Később elmegy Pósalakyhoz, akinek azt hazudja, hogy még nem húzták ki a lottószámokat, hogy időt nyerjen. Orczy javaslatára szerződést kötnek, hogy kinyomozzák a reskontó ügyét. Lutristáknak nevezik el magukat, Orczy lett az elnök, Gimesi a titkár és Misi a jegyző.

 

IX. fejezet

Orczy munkához is látott és kikérdezte Misi szobatársait, de nem járt sikerrel. Szombat volt, így Misi ment tanítani Doroghyékhoz. Amíg Sanyikát várta, próbála befejezni a korábban elkezdett versét, amikor Bella belépett a szobába. A lány szeretné megnézni a verset, de Misi nem enged belőle. Tanulás közben Misi a tegnap hallott dologról kezd el beszélni, ami elgondolkodtatta Bellát, hogy milyen lenne újra a gazdag rokonaival lenni, és közben Misi is mesélt saját családjáról és az elszegényedésükről. Bella azt kérdezte Misitől, hogy ha valaki nagyon szegény, de megvan a lehetősége, hogy gazdag legyen és soha többé ne szoruljon nélkülözésre, megengedhető-e neki kihagyni ezt az alkalmat? Misi erre nemleges választ adott.

Ezután megint Pósalakyhoz ment felolvasni, aki ismét a számokról érdeklődött. Misi elterelésként felolvasta neki a kislutri nyerőszámait, amik nem jöttek be. Hazafelé meglátta Bellát és Török Jánost beszélgetni és nevetgélni, aminek a látványától egészen megrémült.

 

X. fejezet

Misi arról álmodott, hogy legyőzi Török Jánost. Utolsóként ébredt fel, így késésben van a templomból. Ebéd után ellátogat Törökékhez, ahol hallja, hogy Szikszay bácsi panaszkodik, hogy megvádolták és elbocsájtották a városházáról, ahol számvetőként dolgozott. Nem mer bemenni, csak kívülről hallgatózik. Jánossal találkozik az ajtóban, aki megkéri, hogy segítsen neki egy táskát elvinni, mert ő épp utazni készül. János pénzt ajánlott neki a segítségért, de Misi nem fogadja el most sem, ahogyan nem fogadta el a levél átadásakor sem.

A kollégiumban azzal várták, hogy pénzes utalványa érkezett otthonról. De Misi nem vette fel a kapott pénzt, hanem kiegészítette még egy forinttal és visszaküldte a szüleinek, mondván, hogy otthon nagyobb szükség van rá.

Oczyékhoz csak négyre kellett mennie, ezért volt még ideje a városban sétálgatni. A vasútállomásra érve meglátta Bellát, de nem mert odamenni hozzá, és az jutott eszébe, hogy Török János is épp ezzel a vonattal akart elutazni.

Orczyéknál azzal várták, hogy a nyereményt már felvette valaki.  Misi meggyőződése szerint Török János volt az elkövető, és a pénz a rábízott táskában volt. Délután Pósalakyhoz kellett volna mennie, de szégyenében nem mert.
A kollégiumba visszatérve azzal várták társai, hogy színházba mennek, csak alá kell íratnia az igazolójegyet Gyéres tanár úrral, amit nem mert megtenni. Ehelyett Doroghyékhoz ment, ahol megtalálták Bella levelét, amiben ez állt:
„Kedves apa, én ma elutazom, miattam ne aggódjanak. Valószínűleg többet segítek így a családnak, mint ha egész nap mosogatnék Viola kisasszony elragadtatására. Kezét csókolja, Bella”

 

XI. fejezet

Reggel Misi talált a zsebében 10 forintot, amit Török János csempészhetett oda, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét. Az iskolában Orczy azzal fogadta, hogy édesapja feljelentést tett a lopott reskontó ügyében. Második óra közben Misit az igazgató hívatta, ahol rendőrök várták. Megtudta, a reskontó ügyét, de Misi azt hazudta, hogy a számok nem nyertek.
Másnap újra jött érte a pedellus, hogy az igazgatóhoz vigye. Viola ült ott, mert szerinte tud segíteni abban, hogy hová szökhetett a húga. Az igazgató kikelt magából, hogy egy gyereknek semmi köze nem lehet a „felnőttek szerelmeskedéséhez”, Violát hazaküldte, Misire pedig nagyon mérges volt, amiért megint az igazgatói irodában kellett találkoznia vele. Misi felment a szobájába, lefeküdt, és eldöntötte, hogy nem fog többet sem felolvasni, sem tanítani.
Misinek másnap a „tanári törvényszék” elé kellett állnia, ahol mindenért őt tették felelőssé.

Ekkor megjelent Isaák Géza, a nagybátyja, aki átölelte és megvigasztalta. Misi csak sírt, és csak annyit tudott mondani: „Bántanak… bántanak, Géza bátyám…” Hozzátéve, hogy többé nem akar debreceni diák lenni.

 

XII. fejezet

Nagybátyja beszél a tanárokkal. Misit ekkor már jó és becsületes diáknak állítják be a tanárai. Arra a kérdésre, hogy akar-e debreceni diák lenni határozott nemmel felel. Elmennek a kollégiumba összeszedni Misi holmiját. Miután végeztek, és sétélnak el onnan, Misi hirtelen elájul, és nagybátyja ápolja őt. Orczy és Gimesi meglátogatja őt és elmesélik neki, hogy Török János levelében leírta az igazságot: a 120 forintos nyereményből mire mennyit költött. A nyereményt már kifizették: Pósalaky megkapta a 60 forintját, Géza bátyja pedig az 50 forintot (mivel Misi már kapott belőle 10 forintot), de Géza bátyja nem fogadta el a pénzt, mivel azt végül Török család fizette ki a fiúk helyett.

Viola és Sanyika is meglátogatta őt, akik elmondták, hogy Bella megcsinálta a szerencséjét. A hercegné fogadta be, aki nagyon megszerette őt, és rá fogja hagyni az egervári uralmat, így ismét jómódúak lehetnek. Sanyi pedig Pestre megy tanulni.

Amikor Misi állapota javult, Géza bátyja újra megkérdezte, hogy mikor megy vissza az iskolába, amire Misi azt felelte, hogy soha. Elárulta, hogy ő tanítani szeretne. Nagybátyja közölte vele, hogy magával viszi abba az iskolába, ahol ő tanít, és ott fejezheti be az iskolát. Megkérdezte Misit, hogy mire szeretné tanítani az emberiséget, amire a válasza ez volt: Csak arra, hogy légy jó … légy jó … légy jó mindhalálig…”

 

Korábbi elemzéseinket itt olvashatod:
Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője
Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk
Fekete István: Vuk

 

Rendeld meg a könyvet ITT,
vagy böngéssz tovább ajánlott és kötelező olvasmányaink között: