1953. Sztálin halott

FÓTI: Új korszak kezdetén vagyunk.
KOPLÁR: Börtönparancsnoki kinevezésed mérföldkő a nemzetközi munkásmozgalom fejlődésében?
FÓTI: Sztálin meghalt.
KOPLÁR: Nem igaz.
FÓTI: Már kilenc hónapja.
KOPLÁR: Borzasztó.
FÓTI: Végre a régi Koplár.
KOPLÁR. Az borzasztó, hogy istenem volt, és most csak káoszt érzek a helyén. Sírjak? Nevessek?
FÓTI: Nevess? Megőrültél?
[...]
KOLOSY: Elpatkolt. Elhunyt. Elhalálozott. Jobblétre szenderült.
SAJTOS: Nem értem, mester. Ki halt meg?
KOLOSY: Apuka. Apukák apukája. Legfőbb apuka. Apukisszimusz. Alulról szagolja a mauzóleumot. Most mondta a Fóti, és az a hülye nem tudta, sírjon-e vagy nevessen.
SAJTOS: Maga lehülyézi a börtönparancsnokot?
KOLOSY: Nem róla beszélek. A másik hülyéről. 'Sírjak? Nevessek?' (Nevet)
SAJTOS: Maga csak sírjon, mester.
KOLOSY: Mi a fenének? Most már a kiblin is kibírom.
SAJTOS: Rogyjon csak rá utoljára. (Indul kifelé)
KOLOSY: Mit ijesztget? Nem mernek már maguk hozzám nyúlni.'

Eörsi István A kihallgatás című drámájában egészen máshogy reagált Sztálin halálára a kommunista, de a párton belüli tisztogatásoknak áldozatul esett Koplár István és a 'háborús bűnös' Kolosy Kálmán. Miközben a börtönparancsnok Fóti Ferencnek és helyettesének, Sajtos Józsefnek a viselkedése is sokatmondó. A párbeszédek fikciósak, azonban megmutatják, hogy 1953 'nagy eseménye' politikai nézetektől függetlenül mindenkit valamiféle értékelésre késztetett. Az emberek átérezték súlyát, latolgatták várható következményeit, de máig kérdéseket vet fel a korszak kutatói előtt. Ezekről olvashatunk a kötet oldalain.