A herceg, akinek labirintus van a szíve helyén- Esszék az idő arcairól és az arc idejéről

A Sápadt Herceg az európai ember önarcképe: pazarul fölékesítve a félelem pecsétjeivel, a világnak háttal, szíve helyén labirintus. Mármost az egyedüli értelmes kérdés, hogy mi van a szövevény közepén - ott, ahol pogány időkben a Minótaurosznak kellett lennie, keresztény katedrálisokban pedig minden zarándoklat eszmei célpontjának, a Szent Sírnak. De bárhogy fürkésszük a képet, ez titokban marad. Mert a Sápadt Herceg mindig, minden korban és létállapotban úgy fordul, hogy szívét a világért se lehessen megpillantani. Bármilyen csekély erő honol is karjában, ujjai legyenek bármennyire suták, mégis úgy tűnik, kész kivonni a talán még soha ki nem vont kardot csak azért, hogy a középpont rejtve maradjon.'
A hajdani csodakamrák gyűjteményének darabjai: anatómiai ábrák és különös órák, torzszülöttek, unikornisszarvak, erdővé változó betűk és emberré változó szörnyek népesítik be ennek a könyvnek az oldalait. Kiszakadt lapok az idő atlaszából. Érdemes hát óvatosan forgatni őket: mert elég közelről szemügyre véve a térképek könnyen tükröknek bizonyulhatnak.