A jégszívű herceg

Ő az én tönkretett, leigázott madárkám, aki éhezik a fájdalomra. Lelke sötét, elméje beteges. Mi ez, ha nem szerelem? Ha vér serken, testében vágy lobban; ha megsebzed, még több sebhelyet akar. Akarom. Vágyom rá. Beszippantott ez a sötét világ. Azonban fordult a kocka, mert a hatalom az én kezemben van... Elvette tőlem, én most elveszem tőle. Ilyen ez az élet: szemet szemért, fogat fogért. Elpusztítom a Föld felszínéről, mert hűtlenségre és árulásra kényszerítette. A szívét akarja, azonban azt sosem kaphatja meg.
Menekültem innen, tovább akartam lépni, de kilenc év hosszú idő. Belém költözött a mocsok összes arca, amit boldogan húzok ismét magamra. Suhanó korbácsok, fájdalmas kiáltások. Fiúként jöttem, férfiként távoztam, s most ismét itt vagyok. Üdv újra itthon, fiú.'