A Kárpátok legfiatalabb tűzhányója, a Csomád- Vulkánosság, őskörnyezet, ember és táj

A páratlan szépségű Szent Anna-krátertó ismertsége messze túlnyúlik a Székelyföldön. Az internet korában már szinte mindenki hallott róla, hogy az egész Kárpát-medence legfiatalabb vulkánkitöréseinek helyszíne volt. De a krátertó és az azt körülölelő Csomád-Büdös hegycsoport népszerűségét - évszázadok óta - az is megalapozza, hogy változatos utóvulkáni jelenségek színtere: mofetták, iszapfortyogók, különböző összetételű ásványvizek (helyi névvel borvizek) örvendeztetik meg az oda látogatókat. Könyvünk erről a vidékről, a Csomád vulkánról ad népszerű-tudományos keresztmetszetet. A vidék kutatása mostanában új lendületet kapott: erdélyi, magyarországi és külhoni tudósok tanulmányozzák a tűzhányótevékenység jellemzőit és a környezeti változásokat. Megtudtuk, hogy a Csomád - egy utolsó, robbanásos működéssorozat után - mintegy 28 ezer évvel ezelőtt csitult el. A Szent Anna-tó és valamivel idősebb ikerkrátere, a Mohos-tőzegláp fenekét kibélelő üledékek tanulmányozása hozzásegített az utolsó kitörések óta folyvást változó őskörnyezet megismeréséhez. A régészet, a történelem pedig feltárta a táj és ember változó kapcsolatát a régmúlttól napjainkig, a Csomád-Bálványos Régió megvalósításáig. A Csomád-könyv alapgondolata 2015-ben született meg, amikor az új kutatások nyomán világossá vált, hogy az eredmények a nagyközönség érdeklődésére is számot tartanak. Az először angolul, most magyarul megjelenő kötet a vulkánt a lehető legtöbb szemszögből igyekszik bemutatni. A két részre, ezen belül 17 fejezetre tagolódó, 50 szerző tollából született művet kihajtható térképmelléklet egészíti ki. Gazdagon illusztrált kötetünket örömmel adjuk minden érdeklődő kezébe!pológus nyomán - Észak-Kazakisztánban, az ott élő argün-magyar törzs szállásterületén továbbá Nyugat-Szibériában, az Omszki Terület Kazakisztánnal határos Russzkaja Poljana körzetében, a kipcsák-magyar törzs szállásterületén végzett terepkutatást. Kutatásainak célja kezdetben az ősmagyar temetkezési szokások keleti párhuzamainak feltárása, majd - amikor tudomására jutott, hogy a keleten maradt magyarok reliktuma a hajdani Mongol Birodalom roppant kiterjedésű területén szétszóródva ma is megtalálható - figyelme a magukat magyarnak nevező keleti néptöredékek felé fordult. Kutatásairól több, színes fotókkal illusztrált könyvet adott ki. Új könyve, az Őseink nyomában Ázsiában a 18 évig tartó terepkutatás eredményeinek összegzése. A keleti és nyugati magyarok közös eredetét történeti, régészeti, néprajzi és antropológiai adatok ismertetésével igazolja.