Anna Frank nem esett a feje lágyára- A lány a napló mögött

Anna Frank - az egész 20. században nem lehet több pár tucat híresebb név az övénél. Magam is minden reggel elbiciklizem egy Anna Frank utca mellett. Igaz, Anna nem a mártír hírnevére vágyott és mondhatjuk is, hogy akként lett ismertté, amivé lenni akart:
íróként. Tizenhat évet sem ért meg, mégis szoborrá, filmtémává, legendává, jelképpé vált. Van, aki úgy gondolja, Anna alakja egyenesen árnyékot vet azokra a milliókra, akik írott nyom nélkül, jószerivel névtelenül lettek a soáh áldozatai.
Anna naplóját milliók olvasták száz és száz nyelven.
Róla magáról is tucatnyi könyv született. És mégis: tudjuk-e, ki volt ez a koraérett kislány, mit játszott, miről álmodott, hol lakott, mielőtt el kellett volna rejtőznie... és milyen gödröcskék voltak az arcán?
Mies Bouhuys holland írónő elrepít bennünket Frankfurtba, a Frank család kivándorlása előtti időkbe, egy idilli, majd fenyegetett gyermekkorba... később Amszterdamba, a békés, csak gyerekjátéktól hangos Merwede térre - és végül a szomorú hírű "hátsó traktusba", a csatorna menti házba, ahol a rejtőzködő Anna naplója megszületett.
"Anna Frank is niet van gisteren", "Anna Frank nem tegnapi, nem tegnapról maradt", szól a könyv eredeti holland címe. Mindkét értelmet ("nem most jött le a falvédőről", illetve "ma is aktuális") a magyar fordítás nem adhatja vissza címében, de tartalmában, remélem, igen.
ERTL ISTVÁN
A Manchesterben élő Für Emil festőművész és illusztrátor sajátos groteszk, drámai látásmódjának forrása a soá, ami a "legkedvesebb" témáit is sötét árnyékkal vonja be. Anna Frank történetében ez a stílust meghatározó eredő felszabadult, hogy tökéletesen azonosuljon hősével és "nagy" elbeszélése üzenetével.