Arany János jegyzetei- A magyar irodalom története és Aesthetica 1859

Arany János jegyzetei. A magyar irodalom története és Aesthetica (1859) (kiadatlan autográf kézirat). Sigray Pál hagyatékából előkerült eredeti jegyzetek kiadása Császtvay Tünde előszavával és a dédunoka Sigray Mária utószavával. A mű kultúrtörténeti jelentősége felmérhetetlen, ritkán adódik ilyen lehetőség, hogy Arany János gondolatait olvassuk első kézből, úgy, ahogy 1859-ben elmondta és lejegyeztette, mit gondol az ókori irodalomtól kezdődően a világkultúráról egészen a kortárs Vörösmarty Mihályig. A mű szakmai körökben ismert, átírt változata 1910-ből való, de annak előszavából is kiderül, hogy az akkori összeállító nem ismerte a Sigray-féle változatot. Csodás párhuzamos és metaforák sora, objektív és szubjektív látleletek, egyedi szemszögek: a középkori magyar irodalomról például végig hun-magyar irodalmi hagyományról értekezik, külön fejezetekben szól a műfajtörténetről, Erdély emlékíróiról, valamint az ókori nagy mondakörök meséiről. A kézirat lejegyzője, Sigray Pál 1839-ben született Bócsán. A Nagykőrösi Gimnáziumban tanult, tanára volt Szász Károly és Arany János. Ezt követően jogot végzett a pesti egyetemen. Igen sok munkával és szorgalommal, a teljes vagyontalanságból kiindulva visszaállította a család anyagi helyzetét, közéleti munkájával, vagyonával sokat tett az ország felemelkedése érdekében. Ügyvédi tevékenységét követően az Atheneum Kiadó ügyésze és főtitkára, a Pesti Első Hazai Első Takarékpénztárnak évtizedeken keresztül Igazgatósági tagja, a Takarékpénztár Kolozsvári bankjának alelnöke, a Budapest Törvényhatósági Bizottságának évtizedeken keresztül tagja volt. A református egyház életében mint egyházmegyei tanácsbíró, a Kálvin téri egyházközség presbitere és a Dunapentelei Egyházközség főgondnoka vett részt. Számos társadalmi szervezet tagja volt, a Zugligeti Egyesület elnökeként sokat tett a fővárosért. Az egyesület többek között kocsi- és gyalogutakat építtetett Zugligetben, térképeket adott ki, táncvigalmakat, hangversenyeket, felolvasásokat, társas kirándulásokat szervezett. Kossuth Lajos nagy tisztelőjeként - akit emigrációja alatt kétszer is személyesen kereste fel - meghatározó szerepet játszott az első budapesti Kossuth-szobor létrehozásában. A kötetből letölthető a százéves átirat is, így láthatóvá válik, hogy a jelen kéziratos közlés mennyiben különbözik a hasonlóból készült átirathoz képest.