Kolozsvár alatt az ég

Édes néném, egy könyvet szeretnék ajánlani kédnek, mely olykor aestheticai magosságokba
felhága, máskor pediglen az út porában fetreng, valamint az bortól részegült kóldus. A
mesék, melyek meg valának írva, egytől egyig Kolosvárt játszódnak, kéd tudja, hogy ez
nékem kedves városom, itt töltöttem legszebb esztendőimet mint a jezsuiták konviktusának
lakosa. Vala e mesékben nyomorúság és boldogság, háborúság és békesség, ocsmánság és
múlatság, suhajtás és kellemetesség, vagyis különb s különbféle húrok megpendülének az író

lelkében - ám unadalmas sose kezd lenni. Én ezt a könyvet, édes néném, úgy szeretem, mint
a káposztát. Csak azért is azt mondom, hogy a szépen írt levél az elmének úgy tetszik,
valamint a számnak a kapros és tejfellel béboríttatott káposzta, amely távúlról úgy tetszik,
mint egy kis ezüstből való hegyecske, amelyről, ha leveszik azt a lágy ezüst fedelet, alatta
drágafűvet lehet találni. Tehát azon légy, édes nénékám, hogy e művet bészerezd, mert
ugyan Halál ellen nincs fű kertben, de élni szép, s e könyvet éppoly gyönyörűség olvasni,
mint a kéd nádmézes téntával írt leveleit.'