Nemzet és Demokrácia- A Bibó István Emlékbizottság 1989-es szegedi konferenciája

Bibó István művei a szerző 1979-ben bekövetkezett halála után sem kaphattak nyilvánosságot. Nevét nem említhették a sajtóban vagy hivatalos diskurzusokban pozitív összefüggésben. Ennek ellenére az 1980-as években alakja az ébredező ellenzéki gondolkodás több oldalról is elismert szimbólumává vált. Munkáit titokban terjesztették, gondolatait sokan az értelmiségi ellenállás erkölcsi alapjának tekintették. Szegeden az egyetemi polgárok emlékezetéből a tiltás éveiben sem lehetett kitörölni Bibó, a minden friss gondolatra nyitott joghallgató, majd az emlékezetes előadásokat tartó egyetemi tanár, az iskolateremtő tudós alakját, személyiségének, gondolatainak és morális tartásának példáját. Nem véletlen, hogy a szegedi egyetemen már a nyolcvanas évek elejétől megkezdődött "féllegálisan" Bibó István emlékezetének felelevenítése, nehezen hozzáférhető munkáinak, előadásainak, kéziratainak, helyi relikviáinak összegyűjtése, a kortársak, barátok és kollégák visszaemlékezéseinek rögzítése. Magától értetődőnek tűnt, hogy az első nagyszabású, szabadon megrendezhető Bibó-konferenciának is Szeged adjon otthont 1989 tavaszán.

A kötet az 1988 őszén szegedi egyetemisták által alapított Bibó István Emlékbizottságra (BIEB) és annak Nemzet és demokrácia című, 1989. május 12-14-i szegedi konferenciájára fókuszál. Közli a konferencia anyagát, illetve a Bibó István Emlékbizottság tevékenységével kapcsolatos dokumentumokat. Tágabb kontextusban azonban Bibó István rendszerváltás előtti hatástörténetének a bemutatására is vállalkozik. A konferencia jelentőségét és az anyag kötetben történő megjelentetésének a fontosságát leginkább abban láthatjuk, hogy ezen az 1989-es Nemzet és demokrácia című konferencián, amelyre az akkori pártállam képviselői kivételével valamennyi jelentős szellemi és politikai oldal reprezentánsai meghívást kaptak, a megjelent előadók és hozzászólók valóban együtt, egymással vitázva, közösen keresték a társadalmi és politikai krízisből vezető kiutat. A kötetben közölt anyag történelmi értéke nem csak Bibó emlékezetének immár szabad hangú felidézéséből adódik: sajátos hangulatot kölcsönöz az itt összegyűjtött 1989-es előadásoknak, hogy ekkoriban még nehezen lehetett megjósolni, mit hoz a holnap. E szövegek és dokumentumok megjelentetése által a rendszerváltásnak egy olyan mozzanata kerülhet napvilágra, amelyre ma is érdemes figyelmet fordítani, lévén a korabeli szellemi mintázatok és problémafelvetések ma is relevánsak.