Rablóulti a pokol tornácán- Lunátikus rövidkék és hosszabbkák

A József Attila-díjas költő, író, műfordító prózakötete frenetikus utazás térben, saját és közös létidőkben, lélekben és a valóságban. Mindazokat az erényeket csillogtatja, amelyekkel kivívta magának a "fenegyerek" címet a kortárs szépliteratúrában. Műfajban, világképben, szerteágazó nyelvhasználatban, meghökkentő meseszövésben, vastag trufákban s a laposságokat mániákusan kerülő traktátusokban. Világképe sztoikus: felhőtlen lét-játékosság és komor, szkeptikus, de korántsem tragikus, inkább derűs, sőt érett öregkori életfilozófia. - Könyvének utolsó bekezdésében ez áll: "Nem voltam - vagyok - nem leszek - nem bánom. Köd előttem, köd utánam. Bőröm a tímáré, csontom a kutyáké. A romolhatatlan szellemre, ami átlelkesíti halandó porhüvelyem, új létformák, új megtestesülések várnak." - No comment - nem kétséges, hogy az olvasóra izgalmas kalandozások egész sora vár. (Ambrus Lajos)