Semmit se vigyetek az útra- Dobogókőről Máriagyűdre és vissza

Mi lenne, ha kiszabadulnánk Isten tá-gas ege alá? Ha belevetődnénk a nagy semmibe? A nagy Mindenbe? Ki a szabadba, be a sűrűjébe. Hiszen sza-badnak lettünk teremtve, nem?
Nagyon szimpatikus a jezsuita novíci-usokat próbára tevő kihívás: nosza, alig valami ruhával, egyetlen fitying nélkül, a 'rendezett' világ keretein kí-vül; tessék, menjetek! Érjetek oda va-lahonnan valahova! Ne csak hangoz-tassuk, hogy 'jó az Isten, jót ád, majd gondot visel ránk'! Próbáljuk is ki! Egy komoly filozófus szerint a másik ember maga a pokol. Az elviselhetetlen. A kegyetlen. Jézus szerint viszont a má-sik ember a menny. Isten országa köz-tünk, bennünk van. Vajon hiszünk benne, hogy nem csak akkor tudjuk ki-szeretni ezt az országot a másikból, ha adunk cserébe valamit? Hogy kérege-tőként is méltók vagyunk a szeretetre? Mi legfeljebb csak reméljük, e könyv szerzője tapasztalatból tudja.'