Tíz kérdés

Az 1950 februárjában Budapesten született költőnő szülővárosábanérettségizett, s ezt követően Pécsett járt a Tanárképző Főiskola magyar ének-zene szakára. A Kairosz-nál jelent meg három könyve: Isten kegyelméből (Interjúkötet Tilai Aurél karnaggyal, 2007), Derűs borúlátó (Interjúkötet Tüskés Tibor íróval, 2008) és a Karácsony Pannóniában (Versek, 2011).Kocsis Klára Tíz kérdés című kötete igazi orvosság volt egy nagymegrázkódtatás után. Az ő legfájdalmasabb soraira is ráillik a tizenkilenc éveskorom óta breviáriumként forgatott Fogoly lélek, az ugyancsak sokatszenvedett Marina Cvetajeva költőnő önjellemző szókapcsolata: gyógyíthatatlan sebezhetetlenség. Ez a kifejezés azt tükrözi, hogy az igazánjelentékeny versíró nőknek ritkán jut annyi figyelem és nyilvánosság,amennyit megérdemelnek. Erre maga Kocsis Klára is utal a mellőzöttségokairól és a kárhozott kontinens című verseiben.Mielőtt azonban valami sötét egyéniségnek képzelnénk őt, olvassuk elaz Ómagyar Mária Siralom gyönyörű 21. századi parafrázisát, a liliomos címűkölteményt, amely egyszerre sirató és katartikus vers. Ugyanilyen kevésszóval is sokat mondó a cinege, ez a páratlan szépségű anya-rekviem,amelynek most csak két nyitó, és két záró sorát idézem:beburkollak avar-kendőbe anyámmálló tollú cinege hogy ne fázz esengő kinyújtott kezemre szállj le megbocsátónölelj magadhoz halott cinege. A mostani Kocsis Klára-kötet egyik kiemelkedő darabja az élete nagyszerelmének, az ugyancsak fájdalmas sorsú Ladányi Mihálynak szóló négerdal: halak harapják oszló húsodrák marja gyérülő emléked hívod istent foglaltat jelez. Kedves Klára! Mint számtalan ponton lelki és sorsbéli társad, haddírjam meg Neked és olvasóidnak 2025 karácsonya előtt: Isten soha nem jelezfoglaltat, legfeljebb gyakran elgyötört elménk és szívünk nem képes hívásárafelfigyelni. De te, mint sokoldalúan képzett muzsikus, megkaptad többekközött a hivatásosként muzsikálás, s ezen belül a karvezetés megunhatatlanközösségi vigaszát, erről most, Bach születésének 340. évében egy hatalmaserejű születésnapi vers tanúskodik: én még Michelangelótól tanultamaz emberformát a színeketa korális gyönyörét egy parókásöregúr Bach adta birtokul - zeng a diadalmas ének fonadék-fúgája - sorsomba minduntalan belecsimpaszkodógágogó gúnár színtelen szárnnyal verdesőalant hatalmad a mennyekig el nem ér (fent és lent)Egyetlen minduntalan belénk csimpaszkodó gúnár, vagy akár liba-asszonyság sem teheti feledésbe taszíthatóvá, semmivé tiporhatóvá az igazi művészetet, különösen a szűk érdekkörökön kívüli versekből. És idézzük itt fel egy igazán halhatatlan sorodat: isten is megkönnyezi veszendő lányait és fiait, köztük téged is, aki egy elhivatott, dolgos életen át nem rissz-rossz kisvershímzéseket fabrikáltál, hanem kristálykemény gyémántsoroknagyasszonya voltál és vagy. Hölderlin bízvást rólad is írhatta volna Szerb Antal jóvoltából elhíresült, egyszerűségében is hatalmas gondolatát: Wasbleibet, aber stiften die Dichter. (Más nem marad meg, csak a költők sorai.)Petrőczi Éva költő, irodalomtörténész