Trianon a térképeken - Határok kőbe vésve

Bármennyire és bármilyen jogosan berzenkedünk Trianon
ellen még 100 év múltán is, a párizsi és a későbbi határbizottsági
jegyzőkönyveket olvasva ne gondoljuk, hogy ennél semmiképp sem lehetett
volna rosszabb. Lehetett volna, és néhány helyen bizony nagyon kis
apróságokon múlt. Ha 1919. március 7-én délután, valamikor fél hat
után Párizsban, Pichon külügyminiszter irodájában, a Csehszlovák Ügyek
Bizottságának ülésén az amerikai Charles Seymour nem makacsolja meg magát,
és inkább előbb indult volna vacsorázni, akkor ma majdnem a Vác feletti
Naszályon fut a határ, s Romhányt, Hollókőt, a teljes Ipoly-völgyet és a
Börzsöny nagy részét is elvesztettük volna. Az se sokkal többön múlt,
hogy nem csatolták el a Nagykárolyt Mátészalkán, Vásárosnaményon és
Záhonyon át Csappal összekötő vasutat is. A nagy dolgok a párizsi
konferencia bizottságaiban dőltek el. Később, a helyi határmegállapító
bizottságokban is hasonló viták folytak, de akkor néhány száz méteres,
egyes helyeken pár kilométeres változtatás volt a tét. Minderről egy soha
nem látott gazdag kép- és térképanyag segítségével tájékozódhat az Olvasó.