Végszó- A második világháború I. - Magyarországi németek elbeszélései az alávetettségükről, 1940-1970

A cím egy kis magyarázatra szorul. Miért Végszó? Vagy inkább kinek a végszava? Nem a német nemzetiségé, nem a nyelvé, nem a kultúráé ez a végszó, hanem azé a generációé, amely végigélte ezeket a nehéz évtizedeket, és most, a németek elűzésének 80. évfordulóján már csak kevesen vannak velünk.' (Részlet az Előszóból)

A szerző az egyéni mikrotörténetek és a (nemzeti) történelem, illetve a kisebbségi emlékezetközösség metszetében a teljesség igényével mutatja be az egyéni tapasztalatokat és sorsokat meghatározó eseményeket, a kényszermigráció és a kollektivizálás hullámait. Idézetekben gazdag munkája tág teret enged a túlélők hangjának, és a kitelepítések történetéről való eddigi tudásunkat számos új szemponttal, összefüggéssel és adalékkal gazdagítja.

A magyarországi német nemzetiség mint saját identitással és társadalmi jellemzőkkel bíró közösség az 1941-es népszámlálás tanúsága szerint körülbelül 475 ezer főt számlált (az akkori határok között), míg 1970-ben mindössze 35 ezer állampolgár vallotta magát német anyanyelvűnek. A könyv az észak-dunántúli régió 63 településén a 2010-es években felvett 162 életútinterjú tudományos feldolgozásával, az egyéni élettörténetek elemeinek tematikus vizsgálata, majd az eredmények szintetizálása révén 'mezoszintű' képet ad egy nemzetiségi közösség megtizedelődéséről, elsorvadásáról.