Végtelen háború

Három és fél éve tart már. A hadviselő felek kimerülőben, de a vége még mindig nem látszik.
Lövészárok, zárótűz, harckocsizászlóalj, lövészszázad, T-55, BMP-1, AK-47, harchoz, átjáróra zárkózz, aknamező, szögesdrót, 155 milliméteres önjáró löveg, géppuskafészek, összeégett, golyók szaggatta testek. Huszonegyedikbe erőszakolt huszadik század. Évszázad, úgy értem. Szuronyroham híján 1941. Aztán: drónok, műholdak, hiperszonikus rakéták, robotrepülők, joystickkal és iPadről vívott ütközetek, online, élő közvetítés az eltévedt gépesítettlövész-szakasz megsemmisítéséről. Összecsúszott két század. Évszázad, úgy értem. Ugyanígy a hátországban: rendőrterror, börtön, Gulag beszólásért, a legprimitívebb propaganda, esztrádműsor kitüntetésekkel elborított tisztekkel. Ravaszul kitalált és még ravaszabbul, minden hatékony csatornán terjesztett, algoritmikusan adagolt, tesztelt, szofisztikált dezinformáció. Így hívjuk mostanában a gátlástalan, aljas, digitális hazugságot. Utóbbiakból nekünk is jut bővebben, kicsit bővebben is, mint bárkinek a nyugati világban (ebből a szempontból persze kérdés, hogy nyugati világ vagyunk-e még?), a magyar kormány néha nyíltan vállalt, néha titkolt, de érezhetően nagyon motivált közreműködésével.
(Ezt a hatalmas erőforrásokkal előállított dezinfóáradatot kivédeni, ellensúlyozni, cáfolni, helyretenni etc. persze képtelenség. Látszik is a magyar köz háborúügyi véleményén.) A hadszíntér és a politika eseményeit igyekszünk követni minden nap a 444-en. Ez a kiadvány mélyebbre próbálna hatolni, alaposabban elemezni, folyamatokat megmutatni. Ukrán, orosz, lengyel, magyar szerzőkkel.
Uj Péter, főszerkesztő